Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
hajdú

hajdú

‘marhahajcsár’, ’16.-17. századi gyalogos parasztkatona’, ‘magyar néprajzi csoport tagja ‹Hajdú-Bihar megyéből›’, ‘magyaros öltözetű altiszt, poroszló’.

A hajt2 folyamatos melléknévi igenevéből (hajtó) lett a d zöngésülésével (mint hajtan đ hajdan, fajt đ fajd), a szóvégi ó đ ú változásra példa: aszú, háború, sanyarú. A szó sok európai nyelvbe átszármazott, részben (főleg a Balkánon) ‘szabadharcos, felkelő’, illetve ‘betyár, rabló, útonálló’ jelentésben. Az idegen alakok általában a magyar szó többes, illetve tárgyragos alakján alapulnak: német Heiduck, francia heiduque, román haiduc, szerb hajduk, oszmán haydut.