Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
betyár

betyár

‘útonálló, rabló’: betyárnóta, betyárbecsület, ‘haszontalan gyerek’, ‘‹melléknévként› csibész, durva, rossz’.

A szerb-horvát bećár átvétele, ez a perzsa bíkárból való oszmán-török bekár (‘foglalkozás nélküli legényember’) szóból származik, és ezzel a jelentéssel került a magyarba. A fenti, ma is ismert jelentésén kívül régebben értették idénymunkásnak, semmiházinak, csavargónak, cselédnek, zsellérnek, hajóvontatónak, még fogadott gyermeknek is. Lásd még kapcabetyár.