rozmaring‘halványkék virágú illatos, örökzöld félcserje’.
Nemzetközi szó a latin rosmarinus nyomán, amely a ros marinus (‘tengeri harmat’) kifejezésből vonódott össze. A magyar szó vagy a latinból, vagy az északolasz rozmarin alakból való, a szóvégi -g másodlagos járulékhang, mint pl. a puszpáng esetében. Lásd még rozsólis. |