‘középkori eredetű, a balladával rokon rövid elbeszélő költemény’, ‘viszonylag kötetlen formájú, érzelmes zenedarab’: Beethoven F-dúr románca, ‘érzelmes, szerelmes kapcsolat’.

Nemzetközi szó a francia romance alapján, amely az ófrancia romanz folytatása. Forrása a késő latin Romanice határozószó a loqui Romanice (‘rómaiul beszél’) kifejezésből, ez a népi latinból lett utódnyelvekre utalt, szembeállítva őket a klasszikus latinnal. A szó provanszál, olasz, francia, spanyol megfelelői (romanz, romanza, romance) később az e nyelveken született költészetre értődtek, majd jelentésszűkülés révén annak egyes műfajaira. Lásd még román1, román2, román3, romantika.