‘‹valakivel› családi kapcsolatban álló (személy)’, ‘‹rendszertani, leszármazási tekintetben vagy egyéniségben, felfogásban› közel álló (személy)’: rokon fajok, nyelvrokon, lelki rokon. Származékai: rokoni, rokonság, rokonsági, rokonít, rokonítás, rokontalan, rokontalanság.

Egy rok- alapszó locativusi -n raggal megszilárdult alakja, amely eredetileg ‘közel’ jelentésű határozószó volt. Az alapszó ősi örökség az uráli korból: vogul rav- (‘megközelít’), osztják rahti (‘rokon’), finn rakas (‘kedves’), szamojéd rak (‘közel’), ezek nyomán egy ősmagyar rak igenévszó tételezhető fel ‘közeledik’, illetve ‘közelség’ jelentéssel. A határozóragos ~ szóban ‘közel’ đ ‘közeli’ đ ‘vérségileg közel álló (személy)’ jelentésfejlődés ment végbe. Lásd még rokonszenv.