rivall‘‹rá- igekötővel › indulatosan, rikoltva kiált valakire’, ‘‹fúvós hangszer› harsány, éles hangon szól’. Származékai: rivalog, rivalgó, rivalgás.
A rí származéka mozzanatos -ll képzővel (mint szökell), a v alighanem a rív- tőváltozat eleme (lásd sírás-rívás). Lásd még ripakodik. |