‘államfő, kormányfő vagy püspök állandó lakhelyéül szolgáló épület’. – rezidens: ‘helytartó, kormányzó’, ‘ügyvivő, a helyszínen tartózkodó képviselő ‹pl. utazási irodáé›’. – rezideál: ‘udvart tart, székel ‹valahol›’.

Nemzetközi szócsalád a latin residentia (‘szálláshely, székhely’) nyomán, a residere (‘letelepszik, ülve marad’) igéből, a re- (‘újra’) és sedere (‘ül’) elemek alapján. Lásd még reziduum.