‘kapcsolat, viszonylat, összefüggés, vonatkozás’. – relacionizmus: ‘a világot logikai viszonylatok összességének tartó bölcseleti felfogás’. – relatív: ‘viszonylagos, máshoz viszonyított, feltételes’: relatív többség, relatív hallás. – relatíve: ‘aránylag, viszonylag’. – relativitás: ‘viszonylagosság’, ‘kölcsönös függés’. – relativizmus: ‘az emberi megismerés viszonylagosságát, tudatunktól függő jellegét hirdető ismeretelméleti felfogás’. – relativista: ‘a relativizmust valló (személy)’.

Tudományos szakszócsalád a latin relatio (tkp. ‘jelentéstétel’) nyomán, amely a referre, relatum (‘hírül hoz, jelentést tesz, viszonoz, összehasonlít’) igéből való, a re- (‘vissza’) és ferre (‘hoz’) elemek alapján. A relatív az azonos német alak átvétele. Lásd még ablativus, lativus, prelátus.