ránc‘redő ‹kelmén›’, ‘barázda, árok ‹bőrön›’. Származékai: ráncos, ráncosodik, ráncol, ráncigál.
A szócsalád alapja a ráncol, amely a ránt1 igéből ered a -szol gyakorító képzőegyüttessel (mint hajszol, unszol, vonszol), a t+sz olvadt össze c-vé. A ~ utólagos elvonás a képzelt tőből. |