opus[opusz] ‘mű(alkotás)’, ‘egy szerző meghatározott sorszámú zeneműve ‹általában op. rövidítéssel›’: Beethoven: Házavatás, op. 124. Az ~ semleges nemű szó, az op. posth. rövidítés feloldása tehát opusz posztumum!
Latin szó, a.m. ‘mű’. Lásd még opera, operál, operett.
or- ‹összetételek előtagjaként› ‘tolvaj-, lopva’: orgazda, orgazdaság, orgyilkos, orgyilkosság.
Az előtag az orv (‘tolvaj’) eredeti or alakja, amely az oroz igének is a töve. Az orgazda ‘tolvajok gazdája’, illetve ‘a tolvajlott holmik gazdája’, az orgyilkos orozva, azaz lopva, tolvaj módjára öl. |