iszák‘átalvető, tarisznya’.
Nagy területen elterjedt vándorszó származéka a késői latin bisacchium (‘kettős zsák’) nyomán: bis (‘kétszer’) és saccum (‘zsák’), az utóbbi eredetéről lásd zsák. A magyarba egy bizánci görög viszakki került, a szóeleji v elmaradására példa az imád. Lásd még iszákos. |