hord‘visz, cipel’: teherhordó, ‘rendszeresen visz valahová’: szénát hord, újságkihordó, ‘visel ‹cipőt, ruhaneműt›’, ‘‹lőfegyver lövedéket valamilyen távolságra› eljuttat’: messzehordó ágyú.
Származékai: hordoz, hordozó, hordozható, hordár, hordalék, hordalékos.
Ősi ugor örökség lehet: vogul kart-, harti (‘húz, vonszol’). Az öröklött kar- (eredetibb kor-?) szó a magyarban gyakorító -d képzőt kapott (mint kérd, mond). A szóeleji k đ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hordó. |