hiú‘önmagát túlbecsülő, mások elismerését hajszoló’, ‘külsejével túl sokat foglalkozó’, ‘‹régebben› hiábavaló, kilátástalan’: hiú erőlködés, hiú ábránd. Származékai: hiúság, hívság, hívságos, (meg)hiúsít, (meg)hiúsul.
A hiu jelentésben elkülönült, melléknévi szerepű alakváltozata. Az üresség, hiúság és hiábavalóság fogalmai más nyelvekben is összekapcsolódnak: latin vanus (‘üres, hiú’), vanitas (‘hiábavalóság’). Lásd még hézag, hiába, hiányos, híján, hivalkodik, hüvely. |