harmónia‘összhang’, ‘jól hangzó zenei összecsengés’. – harmonikus: ‘összhangzó, összhangban lévő, kiegyenlített, zavartalan’. – harmonizál: ‘összhangban van ‹valamivel, valakivel›’, ‘‹dallamot› zenei kísérettel lát el’.
Nemzetközi szócsalád a görög harmonia (‘összeillesztés, arány, (zenei) összhang’) és harmonikosz (‘összeillő’) nyomán, ezek a harmosz (‘illeszték’), végső soron az aró (‘összeilleszt’) ige származékai. A szócsalád két első tagja latin közvetítéssel terjedt el, a harmonizál forrása a francia harmoniser ige. Lásd még harmonika, harmónium. |