hány1‘dob, dobál, vet, hajigál ‹kézzel, lapáttal›’, ‘kilövell magából’: tűzhányó, ‘ételt, italt száján át visszaöklend’. Származékai: hányó, hányás, hányat, hánytat, hánytató, hányadék, hánykódik, hánykolódik.
Ősi finnugor örökség: vogul hún (‘mer, szed’) osztják kinta (‘ás’), zürjén kundini (‘elás’). A jelentésfejlődés menete: ‘kiás, kimer’ đ ‘a kiásott földet, kimert vizet odébbdobja, odébbönti’. A szóeleji k đ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Lásd még hányaveti. |