glosszolália‘‹az ókeresztény egyházban› „nyelveken szólás”, a gyülekezetben önkívületi állapotban elhebegett, összefüggéstelen és érthetetlen szavakból álló megnyilatkozás, amelyet isteni sugallat forrásának tekintettek’.
Egyháztörténeti szakszó a görög glóssza (‘nyelv’) és laleó (‘csacsog’) elemekből. Lásd még glossza, glottogónia. |