fen‘csiszol, élesít’, ‘ken’: Bűvös álomírral / Szájt, szemet befensz (Vörösmarty), kikent-kifent.
Ősi finnugor örökség: vogul poni (‘fen’), votják penon (‘köszörűkő’). A szóeleji p đ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. A másodlagos ‘ken’ jelentés a mozdulatok hasonlósága folytán alakulhatott ki. Lásd még bennfentes, fene, fenék, fenekedik, fenkő, fenyeget, fenyít. |