aláz‘megszégyenít, önérzetében mélyen megsért’: porig aláz, ‘‹régebben› hatalma alá vet’. Ma főképp igekötős formában: megaláz, lealáz. Származékai: alázat, alázatos, alázatosság, (meg)alázkodik.
Az alá névutóból ill. határozószóból (lásd al) lett -z igeképzővel, mint az odáz, idéz. Első jelentkezésekor visszaható névmással (magát aláztatja, 1372) így értették: ‘alacsonyra teszi magát’. Lásd még alacsony, alant, alap, alássan, alászolgája, alig, aljas, alom, alsó, alul. |