ágyék‘a hastájnak a combok közötti és feletti része’, ‘‹régies és választékos használatban› külső (férfi) nemi szerv(ek)’.
Ősi ágy- tőből, denominális főnévképzővel (mint árnyék, fazék). A tő finnugor eredetű, a rokonnyelvi megfelelők (pl. vogul unys) általában ‘far’ jelentésűek. A későbbi magyar jelentés magyarázata, hogy a szó értelme átvonódott egy közeli testtájra. |