‘‹katolikus› egyházmegyét kormányzó felszentelt főpap’, ‘‹protestáns› egyházkerület kormányzására megválasztott lelkipásztor’. Származékai: püspöki, püspökség.

Sok nyelven elterjedt szó a latin episcopus, illetve előzménye, a görög episzkoposz nyomán, ez eredetileg ‘felügyelő’ az epi (‘rá’) és szkopeó (‘néz, figyel’) elemekből, és a keresztény szóhasználatban nyerte el fenti első jelentését. A magyar szó közvetlen forrása a német Bischof ófelnémet biskop előzménye, illetve ennek tájnyelvi piskup változata lehetett. A magyarban hangrendi illeszkedés, hangátvetés, majd labializáció következett be: piskup đ piskep đ pispek đ püspök. Lásd még püspökfalat. Lásd még episzkóp.