pocsék‘vacak, hitvány’, ‘‹főnévként› elrontott, könnyelműen eldobott dolog’: pocsékba megy. Származéka: pocsékol.
A hangutánzó pocs- tő származéka -k főnévképzővel, melléknévi jelentése másodlagos: ‘lucskos sár, pocsolya’ đ ‘lucsoktól tönkrement holmi’ đ ‘értéktelenné vált, ócska’. Lásd még pocséta, pocskol, pocskondiáz, pocsolya. |