‘tapintatos, titoktartó’, ‘feltűnést kerülő, mértéktartó’: diszkréten öltözik, ‘‹matematikában› elkülönült, nem folytonos’: diszkrét mennyiség, diszkrét halmazok. – diszkréció: ‘tapintat, titoktartás’. – diszkrecionális: ‘saját belátás, választás szerinti’.

Nemzetközi szócsalád a latin discretus (‘elkülönített’) nyomán, amely a discernere, discretum ige befejezett melléknévi igeneve, elemei a dis- (‘szét’) előtag és a cernere (‘szitál, szétválaszt’) ige. A ma általános köznyelvi jelentéskör azon alapul, hogy a tapintatos ember külön tudja választani a helyes és helytelen, illendő és illetlen cselekvést. A ~ német közvetítéssel (diskret) a franciából (discrčte) került nyelvünkbe. Lásd még diszkriminál.