‘vészhelyzetben rendkívüli hatalommal felruházott főtisztviselő a köztársasági Rómában’, ‘parancsuralmi rendszerben korlátlan hatalmú államfő, pártvezető’, ‘valamely területen megfellebbezhetetlen tekintély’: divatdiktátor. – diktatúra: ‘az ókori Rómában a ~ tiszte, hatalma’, ‘parancsuralmi rendszer’. – diktatórikus: ‘parancsuralmi’, ‘önkényeskedő, erőszakos’.

Nemzetközi szócsalád a latin dictator, dictatura nyomán, forrása a dictare (‘előmond, előír, parancsba ad’) ige, a dicere, dictum gyakorító alakja. Lásd még dikció, diktafon, diktál.