‘alábbhagy, kisebbedik, kevesbedik’. Származékai: csökkent, csökevény, csökevényes, csökött.

A szócsalád csök- töve török eredetű: ujgur, oszmán, altáji csök- (‘meghajlik, hanyatlik, süllyed’), lehet ótörök vagy későbbi, a kun-besenyő érintkezéshez kapcsolódó kölcsönzés. Nyelvünkben elsőként csökik alakot öltött, a ~ ennek mozzanatos képzős változata, míg a csökött, csökevény a rövid tőről fakadt, az utóbbi -vény képzővel (mint jövevény).