‘törött szélű’, ‘hiányos fogú’, ‘‹főnévként› csorbulás’: kiköszörüli a csorbát (konkrét s átvitt értelemben is). Származékai: csorbaság, csorbul, csorbít, csorbítatlan, csorbíthatatlan.

Szláv eredetű szó: szlovén ščrba, horvát, szlovák štrba (‘csorbaság, foghíj’). Az átvett szó elejének mássalhangzó-torlódása a szókezdő s elhagyásával és egy járulékos magánhangzóval oldódott fel. A főnévi jelentés volt az elsődleges, a melléknévi kialakulására példa a bolond, gonosz esete.