csiszár‘‹régen› fegyverkovács’: S ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral (Balassi), ‘lókupec’.
A csiszol ige származéka a foglalkozást jelző -ár képzővel (mint búvár, tanár). Az eredeti jelentés a kardok, páncélok csiszolásával kapcsolódik. A második, ma már szintén kissé avuló értelme tréfás célzás lehet arra, hogy a lókereskedők az öreg lovakat a foguk lereszelésével „fiatalították meg”. |