Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
cafat
cafka
caflat
cáfol
cafrang
cakk
cakkpakk
cakó
cakompakk
cammog
cankó
cáp
cápa
capistráng
caplat
cár
cárt
cech
cécó
céda
cedál
cédrus
cédula
cefet
cefre
cég
cégér
céh
cekker
cékla
cél
celebrál
celebritás
cella
celluloid
cellulóz
celofán
cemende
cement
cementál
cenk
centenárium
center
centi
centrális
centrifugális
centripetális
centrum
centuria
cenzúra
ceremónia
cérna
cerográfia
ceruza
cet
cetli
cett
cétus
cezarománia
cezaropapizmus
cézium
cezúra
chaconne
champagne
charleston
cián
cibak
cibál
cibere
cibórium
cica
cicerél
ciceró
cicerone
cici
cicisbeo
cickafark
cickány
cicoma
cidri
cifferblatt
cifra
cigány
cigaretta
ciha
cihelődik
ciher
cika
cikákol
cikázik
cikcakk
cikk
cikkely
ciklámen
ciklon
ciklopfal
ciklotim
ciklotron
ciklus
cikória
cikornyás
cilicium
cilinder
cím
cimbalom
cimbora
címer1
címer2
cimet
cimpa
cin
cincál
cincár
cincér
cincog
cineráma
cinerária
cingár
cingulus
cinikus
cink
cinkel
cinkos
cinnia
cinóber
cintányér
cinterem
cionizmus
cipel
cipellő
cipó
cipő
ciprus
cipszer
cipzár
ciráda
cirbolya
cirfandli
cirill
ciripel
cirka
cirkál
cirkalom
cirkónium
cirkoráma
cirkulál
cirkusz
cirmos
cirógat
cirok
cirrózis
cirrusz
ciszta
ciszterci
ciszterna
citadella
citál
citera
citológia
citrancs
citrom
civakodik
civil
civilizál
civillista
cívis
cizellál
coboly
coca
cókmók
col
comb
condra
copf
córesz
cosinus
cotangens
cőgeráj
cölibátus
cölöp
cönobita
cövek
croissant
csábul
csacsenol
csacsi
csacska
csacsog
csahol
csaj
csája
csajka1
csajka2
csak
csákány
csakliz
csáklya
csákó1
csákó2
csal
család
csalafinta
csalamádé
csalán
csalfa
csalinkázik
csalit
csalma
csalmatok
csalogány
csamangó
csámborodik
csámcsog
csámpás
csanak
csángó
csánk
csáp
csap1
csap2
csapa
csapadék
csapágy
csapat
csapda
csapinós
csaplár
csapodár
csápol
csapong
csappan
csapzott
csárda
csarnok
császár
császármetszés
császkál
csat
csata
csatakos
csatangol
csatlós
csattan
csausz
csáva
csavar
csavarog
csávó
cseber
csecs
csecse
csecsebecse
csecsemő
cseh
csehó
csekély
csekk
csel
csélcsap
cseléd
cselekedik
cseleszta
cselleng
cselló
csembaló
csemege
csemete
csempe1
csempe2
csempészet
csen
csencsel
csend
csendélet
csendes
csendőr
csendül
cseng
csép
csepeg
cseperedik
csepű
cser
csér
cserbenhagy
cserdít
csere1
csere2
cserebere
cserebogár
cserény
cserép
cserepár
cseresznye
cserfel
cserge
cserje
cserkész
csermely
csésze
csetepaté
csetnik
csetres
csevapcsicsa
cséve
cseveg
csevice
cséza
csibe
csibész
csibor
csibuk
csicsereg
csicskás
csicsóka
csiga
csiger
csigolya
csihad
csihés
csihol
csík1
csík2
csikar
csikasz
csikk
csikland
csikó
csikorog
csíkos
csilingel
csillag
csillámlik
csillapít
csillár
csille
csillog
csimasz
csimbók
csimborasszó
csimpánz
csimpaszkodik
csimpolya
csín
csinál
csínja-bínja
csínján
csinovnyik
csíny
csíp
csipa
csiperke
csipisz
csipke1
csipke2
csipog
csíra
csira
csirió
csiripel
csiriz
csirke
csirkefogó
csiszár
csiszol
csitri
csíz
csízió
csizma
csizmadia
csobán
csobban
csobolyó
csócsál
csoda
csók
csóka
csókol
csokoládé
csokor
csoma
csomag
csomó
csónak
csonka
csont
csoport
csór
csorba
csorda
csordul
csóré
csóró
csorog
csoroszlya
csoszog
csótány
csótár
csóvál
csóvál
cső
csőcselék
csőd
csődör
csődül
csökken
csökönyös
csömör
csöpög
csőr
csördül
csörlő
csörög
csöröge
csőröl
csörömpöl
csörte
csörtet
csősz
csúcs
csuda
csúf
csúfondáros
csuha
csuk
csuka
csuklik1
csuklik2
csukló
csuklya
csúnya
csupa
csupasz
csupor
csurog
csuromvíz
csusza
csúszik
csuszka
csuszpájz
csutka
csutora
csuvas
csuvasos
csúz
csúzli
csücsök
csüd
csügg
csügged
csülök
csüng
csűr-csavar
csűr1
csűr2
csűrdöngölő
csürhe
csütörtök
cubák
cucc
cucli
cudar
cúg
cugehőr
cugszfűrer
cujka
cukkol
cukor
culág
culáger
cumi
cupfol
cuppan
cupringer
curukkol
cvekedli
cvíder
cvikker
cvikli

csiszár

‘‹régen› fegyverkovács’: S ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral (Balassi), ‘lókupec’.

A csiszol ige származéka a foglalkozást jelző -ár képzővel (mint búvár, tanár). Az eredeti jelentés a kardok, páncélok csiszolásával kapcsolódik. A második, ma már szintén kissé avuló értelme tréfás célzás lehet arra, hogy a lókereskedők az öreg lovakat a foguk lereszelésével „fiatalították meg”.