‘spirális mészházban élő puhatestű állat’, ‘bevájt peremű korong emelőeszközön’: emelőcsiga, csigasor, ‘csigaemelővel működő nyújtó mint kínzóeszköz’, ‘pörgő játékszer’: búgócsiga. Származéka: csigáz.

Bizonytalan eredetű, talán a törökségben általános csig- (‘teker, csavar’) igető egy nem ismert magyar származékából való folyamatos melléknévi igenév rövidült végzettel (mint hinta, hulla). Mai igei értelme a hajdani kínzócsigával előidézett fájdalmas feszítésre utal. Lásd még csigolya.