cseng‘‹megütött fémtárgy› magas, tiszta hangot hallat’, ‘‹emberi hang› tisztán, zengőn szól’. Származékai: csengő, csenget, csengés, csengetés, csengettyű, csendül, csendít, csendület, csendítés.
Hangutánzó szó, más nyelvekben is találunk hasonló hangalakot ebben a jelentésben: angol jingle, török ç,angir-, cseh cinkati. Lásd még csilingel. |