‘vendégfogadó, kocsma pusztán, út mentén’. Származéka: csárdás.

A szerb-horvát csardak (‘katonai őrtorony, erkély’) átvétele, a szóvégi k idővel lekopott, mert többes jelnek érződött. Az oszmán-törökön át a perzsa csárták (‘négyszögletes erkély vagy szoba’) szóra megy vissza, ez a csar (‘négy’) és ták (‘boltív’) elemekből áll. A magyar szó legkorábbi jelentése is ‘őrtorony’ volt, ‘pusztai kocsma’ értelme a két építmény magános, elhagyatott voltának a hasonlóságán alapul. A csárdás, a népi elemekből alkotott magyaros társastánc a 19. század elején kapta elnevezését a ~ról mint a népi vigasságok jellegzetes színhelyéről.