‘érintésre égő fájdalmat okozó gyomnövény’. Származékai: csalános, csalánozók (‘áldozataikba bénító mérget lövellő tengeri lények’, pl. medúzák). Alakváltozatok: csohán, csoján, csójjány, csóvány, csuhány, csiján, csihány stb.

Ótörök jövevényszavunk: csagatáj csalagan (‘csalán’), tatár csalgan (‘tüskebokor’). Már az átadó nyelvben lágy g volt, s ez utóbb kiesett.