‘nemesi családnak, országnak, városnak vagy más közösségnek pajzs formájú, ábrás, színes megkülönböztető jelvénye’, ‘kukorica vagy nád virágzata’: kukoricacímer, ‘szarvasmarha ívesen hajló szarva’: címeres ökör (‘ostoba ember’ értelemben is).

Sok európai nyelvben megtalálható a középkori latin cymarium (‘sisaktaréj, sisakdísz’) valamely származéka azonos jelentésben, pl. német Zimier, francia cimier, forrása a görög küma (‘hajtás, csúcs’). A ~ mai értelme a magyarban alakult ki annak alapján, hogy a nemesi címerek fölött általában tollbokrétás sisakdísz rajza van. A szó francia alakja 13. századi lotaringiai telepesek révén került Magyarországra. Lásd még címer2.