Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
török

török

‘ma tömegében Törökországban élő, altaji nyelvet beszélő nép tagja, nyelve’, ‘‹melléknévként› e néppel, nyelvvel kapcsolatos’, ‘a régi oszmán-török birodalommal kapcsolatos’: török hódoltság, ‘‹összetételek előtagjaként› a törökök révén megismert, tőlük átvett ‹haszonnövény›’: törökbúza, törökbab, törökparadicsom, törökszekfű. Származékai: törökös, (el)törökösödik.

A türk törzsnév, amely az oszmán-törökök saját neve, megtalálható a türk és türkmén népnevekben is, és ‘erő’ jelentésű. A magyarban a mássalhangzó-torlódás feloldásával türük alak jött létre, amely nyíltabbá válás révén nyerte el a ~ formát.