Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
szer
szeráf
szeráj
szeraszkier
szerb
szerda
szerecsen
szeredás
szerel
szerelem
szerenád
szerencse
szerény
szerep
szeret
szerez
széria
szerint
szerkezet
szerológia
szerpentin
szerszám
szertartás
szerte
szérum
szérű
szerv
szerva
szervál1
szervál2
szerviens
szervilis
szervíroz
szervita
szerviz1
szerviz2
szervo-
szervusz
szerzet
szerzs

szervusz

‘üdvözlési forma tegeződő viszonyban’. Alakváltozatok: szerbusz, szevasz, sziasz, szia, szió, szióka.

A latin servus (‘szolga, rabszolga’) megfelelelője, a régi latin servus humillimus domini, azaz ‘alázatos szolgája (vagyok) az úrnak’ köszöntés első szava. Az ausztriai német példája nyomán honosodott meg nálunk, de elterjedt a cseh és lengyel nyelvben is, feltehetőleg azonos hatásra.