Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
szer
szeráf
szeráj
szeraszkier
szerb
szerda
szerecsen
szeredás
szerel
szerelem
szerenád
szerencse
szerény
szerep
szeret
szerez
széria
szerint
szerkezet
szerológia
szerpentin
szerszám
szertartás
szerte
szérum
szérű
szerv
szerva
szervál1
szervál2
szerviens
szervilis
szervíroz
szervita
szerviz1
szerviz2
szervo-
szervusz
szerzet
szerzs

szerencse

‘‹eredetileg› sors, véletlen’: jó szerencse, balszerencse, ‘a véletlen kedvező fordulata’. Származékai: szerencsés, szerencsétlen, szerencsétlenség, szerencsétlenkedik, szerencséltet.

Déli szláv eredetű szó: szerb-horvát sreća, szlovén sreča (‘sors, szerencse’). A szláv szavak eredeti jelentése ‘(össze)találkozás’, ebből lett ‘az események találkozása’, azaz ‘véletlen’. A ~ igen korai, a 11. század előtti átvétel egy *szrencsa hangzású alakból, nazális magánhangzóval, ebből a szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő feloldása és hangrendi illeszkedés formálta ki a ~ alakot: szrencsa đ szerencsa đ szerencse. Az eredetileg értéksemleges szavak hajlamosak idővel pozitív jelentést fölvenni, mint pl. a (jó vagy rossz) minőség is, amely a minőségi áru vagy garantáljuk a minőséget kifejezésekben csakis jó minőségként értődik.