Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)

Megjegyzés: A szólista kezelése (egyelőre) gyorsabb Chrome vagy Firefox böngészővel. A "lásd még" hivatkozásokra a szókeresőbe való bemásolással lehet rálépni.

Vissza a főoldalra

A B C D E F G H I J K L M N O Ö P R S T U Ü V W X Y Z 
Szó keresése:
ő
öb
öblít
öböl
öcs
ödéma
ödipális
ődöng
őgyeleg
őkelme
öklel
öklendezik
ökológia
ökonómia
ököl
ökör
ökörszem
ökrendezik
ökumenikus
öl1
öl2
ölt
ölyv
ömlik
őn
ön-
ön1
ön2
önként
önkény
önológia
önt
őr
ördög
őre
öreg
örmény
őrmester
őrnagy
örök
őröl
öröm
őrs
őrül
örv1
örv2
örvény
ős
ős-
ősmagyar kor
össz-
össze
ösvény
ősz1
ősz2
őszinte
ösztöke
ösztön
ösztörű
ösztövér
ösztrogén
öszvér
öt
ötlik
ötöl
ötven
ötvös
öv
övé
őz
özön
özvegy

ő

‘az az ismert, említett személy’.

Ősi örökség a finnugor korból: zürjén szije, votják szo, észt en (‘ő’). A feltehető alapnyelvi sze bonyolult úton fejlődött a Halotti Beszédben található ü vagy üv formáig. Ebből ü đ ö đ ő, illetve üv đ ű đ ő úton alakult ki a mai forma, nyíltabbá válással, az első esetben nyúlással is.